A Martin György Néptáncszövetség Kortárs Néptánc című színházi bemutatója antológia jellegű válogatás, a néptáncművészet új, rendhagyó törekvéseit, irányzatait reprezentáló művekkel jelentkezik minden második év őszén. A műsor különlegességét az adja, hogy a válogatás ebben a formában csak egyetlen alkalommal kerül a közönség elé.
A Kortárs és a Néptánc nem ellentétes és nem egymást kizáró fogalmak. A Kortárs Néptáncot, mint szókapcsolatot 1995-ben, első antológiánk bemutatása idején találtuk ki és alkalmaztuk először, de maga a tartalom, mondhatni a "műfaj" jóval korábban megszületett. A hetvenes évekre kell visszatekintenünk, amikor az akkori ifjú koreográfusi nemzedék legjobbjai új utakat keresve, a néptáncot az önkifejezés eszközének tekintették. Szakítani akartak a néptánc mojszejevista felfogásával, és az örökké vidám, gondtalanságot, vagy álkonfliktusokat sulykoló koreográfiák helyett, a társadalmi hangulatnak megfelelően, drámai hangvételű, sötét tónusú, a kor problémáival foglalkozó művekkel jelentkeztek. A nagy elődök – Novák Ferenc, Kricskovics Antal és Szigeti Károly mellett külön is meg kell említeni Györgyfalvay Katalint, a Kortárs Néptánc legkiemelkedőbb alakját, akinek alkotásai meghatározóak voltak e különös műfaj kialakulásában.
A húsz évvel ezelőtt rendezett első műsorban és az azt követő antológiákban a koreográfiák többsége felújítás volt, a 70-es 80-as évek néptáncművészetének klasszikus "kortárs" darabjai kerültek színpadra. Ez a szerkesztési koncepció kényszer is volt, mert ebben az időszakban szinte kizárólagossá vált a "folklórtánc" vonal és csak ritkán születtek újító szellemű, útkeresésre vállalkozó koreográfiák.
A fórum egyik legjelentősebb eredményének mondható, hogy néhány év elteltével érezhetően nőtt az új "kortárs" koreográfiák aránya, és az elmúlt években csak új darabokat láthat a közönség.
Fotók: Gorácz József